Ma megvolt a beszélgetésem a főnökséggel, hogy mit is szeretnék a jövőben a cégnél csinálni és persze, hogy mennyi pénzt tudnak nekem az elején ajánlani. Sajnos nem kaptam meg azt a minimum összeget, amire vártam, pedig próbáltam bevonzani.
De tipikus a cégre nézve, hogy a dolgozókon spórolnak, hisz a munka maga nem megerőltető, úgyhogy mindig ezzel érvelnek. De basszus mindenki pénzből él és nekem (igaz, öt év múlva, de akkor is) diákhitelt is vissza kell fizetnem. Szóval, az ő újabb elképzelésük szerint én majd szépen átveszem a másik belvárosi edzőtermet, és én fogom vezetni. De én kerek-perec megmondta, nem hagyom itt az én team-emet, mert imádom őket és minden egyes nap jókedvvel megyek be dolgozni, ami nekem borzasztó fontos. A fizu nem olyan rossz, főleg ehhez a semmittevéshez képest, amit csinálok. Mármint, én nagyon hatékonyan dolgozom és minden adminisztrációs feladatot, E-Maileket, rendeléseket, számlákat elintézek viszonylag hamar, aztán csak úgy elvagyok a többiekkel a teremben.
Szóval, egyelőre maradok, de azért nyitva tartom a szemem és elkezdek nézelődni más munkák után. Például ahol barátnőm Iana dolgozik, egy betegbiztosító cégnél, na, oda simán felvennének, és a kezdő fizu máris 300 euróval több és egyre növekszik az idő múlásával. Plusz ott van karácsonyi és nyaralós pénz extra. A mi cégünknél semmi ilyesmi.
Na, de mindegy is, ez őszintén szólva várható volt. Nyilván, ha elvállalom majd a másik terem vezetését, több pénzt kapok, de ott kicsit nyomibbak az emberek.

Na, de a lényeg, hogy letöröltem a Tindert ugye kemény három nap után. Volt egy srác, akivel írtunk és elhívott spontán bulizni, amúgy akartam is menni abba a buliba Mónival, de szegény lebetegedett, szóval, mondtam neki, hogy bocsi nem.
Aztán megbeszéltük, elmegyünk valamit inni, de annyira sokáig tartott aznap befesteni a hajam, hogy röviddel előtte lemondtam. Aztán megbeszéltünk másik napot, de addigra meg beteg lettem. Így tíz hónap után engem is ledöntött valami vírus a lábamról. Mire azt írta:
- Én az én részemről megtettem mindent egy lehetséges ismerkedés érdekében, szóval, ha tényleg érdekellek, majd jelentkezel, ha jobban leszel.
Én meg gondoltam magamban, chhh mit képzel ez magáról? Ámbár, így visszagondolva, hogy ennyiszer lemondtam, nem csoda, hogy ezt írta.
Szóval, hétfőn lettem beteg és péntekre már egészen jól voltam. Vasárnap Iana megkérdezte van-e kedvem jégkorizni menni vele (nanááá hogy van) és valami fura oknál fogva gondoltam, írok a srácnak, akit egyébként Ryan-nek hívnak.
Teljesen meg volt lepődve, hogy tényleg jelentkeztem nála, megdumáltuk, hogy kedd este elvisz egy nagyon szép bárba és iszunk együtt valamit.
Én még ilyen férfias pasival sosem találkoztam, de komolyan. Annyira hozzámvaló, hogy túl szép, hogy igaz legyen, gondoltam, biztosan van vagy lesz valami bibi.
Már alapból az, ahogyan a kezébe veszi az irányítást és MEGTERVEZI a randikat. Mikor választani akartam, hogy mit igyak és töprengve nézegettem meg lapozgattam az itallapot, egyszercsak kivette a kezemből:
- Majd én rendelek neked valami jót.
Én meg csak pislogtam és belül majd elolvadtam: „Úristen, hozzád megyek feleségül.”
Szuperjól elbeszélgettünk és be nem állt a szám egész este, amúgy 35 éves, (de fiatalabbnak néz ki sokkal) magas, nem túl izmos, inkább atletikus alkat és boxol (imádom a küzdősportot űző pasikat, higgyetek nekem, annyival jobbak, mint a bodybuilderek), szeret olvasni, nem néz tv-t, se Netflixet, se semmit. Volt már hosszú kapcsolata is, rendőr, de már olyan magas tisztségben van, hogy igazából elég kötetlen a munkaideje, van Mannheimban egy háza kerttel és egy saját lakása. Kb tökéletes.
De nem hagyom magam elvakítani.
Ma elmeséltem a munkában mindenkinek milyen jól sikerült a randi és elpanaszoltam, hogy viszont a  mai nap még nem jelentkezett. Mire mondták a pasik, hogy tuti megvárja a három napot.
- Hülye három napos szabály, na de ha így van, akkor kivárom én simán. – mondtam.
Aztán délután edzés közben elkezdtem fel-alá ugrálni és rohantam a többiekhez: - Írt!!!!!
Na, ennyit arról, hogy nem hagyom magam elvakítani.
Kérdezte, hogy szombaton elvihet-e kajálni és aztán menjünk a városba. Na, az vicces lesz.