Jó, ebből a nagy randizgatásból végül nem lett semmi, pedig jól elterveztem. De őszintén szólva, rohadtul nincsen kedvem idegen emberekhez, akik amúgy mind érzelmi selejtek, minden pasi nőt akar, de titokban utálják a nőket és nem bíznak bennük szóval szuperjók a kilátások.
Majd jön a megfelelő, ha jönnie kell. Tim ilyen szempontból egyszerűen tökéletes volt és senki nem gondoskodott jobban rólam, mint ő. Hatalmas kár, hogy az érzelmi része nem működött.
Három teljes napig bírtam a Tinderen egyébként, mire végleg letöröltem.
Ez a sok idióta legyengítette az immunrendszeremet, mert így tíz hónap után beteg lettem… Nem vészes amúgy, csak nátha, de aludni azt nem tudok tőle. Úgyhogy most két napja itthon ülök, de legalább anya átjött vasárnap és befestettük a hajam tövét, mert már volt vagy 5-6 centis lenövésem, ami borzasztó sok, mert a hajam 2,5 hónapja volt csinálva. De legalább tudom, hogy újra egészséges és nő, hiszen pár éve egyszer totál leégettük az egész hajam a fejem tetején. Nem vicc. Egyszerűen nem volt hajam egy ponton.
Azóta lemondtam a platinaszőkéről és a sötétszőke szuperjól áll.
Várok a szerződésemre a cégtől, elvileg Tim (nagyon rendes tőle) megejtett pár jó szót az érdekemben, hogy ne a minimumot ajánlják nekem, mire kész leszek az egyetemmel, tehát február végén, hanem azért jóval többet. Csodát nem várok el, mert tudom, hogy a cég a dolgozók bérén szeret spórolni, cserébe a Work-Life-Balance az 10/10-es, hiszen a munka nem megerőltető és senki nem dolgozza le a negyven óráját a héten…
Szóval minden nap gondolok rá, hogy bevonzzam azt az összeget, ami számomra az elfogadható minimum lenne, ha több, akkor az csak még jobb.
Szombaton este voltam a városban Jascha-val, egy srác, akivel még akkor talizgattam, mikor kijöttem Németországba (tehát a némettudásom nem sok semmi volt), de emlékszem nagyon jó volt hozzám, elkényeztetett teljesen azalatt a rövidke idő alatt, míg találkozgattunk, aztán valahogy másfelé vezettek az útjaink. De néha-néha azért írt, hogy mizu, így öt év távlatából. Két és fél éve mondjuk meglátogatott egyszer a munkahelyemen, de annyi. Szombaton egy csomót beszélgettünk, elvitt kajálni meg utána egy bárba iszogatni, elmesélte, hogy egyébként most ment szét a barátnőjével, akivel kilenc éven keresztül ilyen on-off kapcsolata volt, hol együtt voltak, hol nem (egy kicsit lesokkolt, hogy ezek szerint akkor is, mikor mi anno ismerkedtünk) de tökre sajnáltam szegényt. Kilenc év kínlódás az életedből azért elég kemény, valószínűleg borzasztóan is szerette őt, hiszen mi másért tartana ki ennyi ideig…Mindenesetre nagyon jól esett valakivel végre totál őszintén és tabuk nélkül beszélgetni, mindenféle álarc nélkül, hiszen nekünk nem kellett megjátszanunk magunkat a másik előtt, hisz igazából semmit sem akarunk a másiktól, csak minőségi együtt töltött időt. Azt mondta, szeretne még ilyet, szóval meghívtam csütörtök este a Barrios mexikói étterembe, ahol a spanyol volt munkatársam Martín a bandájával fellép és Reggeaton-t játszik. Jascha meg hasonló zenéket szeret, mint én, sőt, tud nagyon jól énekelni is.
Javasoltam neki, hogy ennyi kínlódás után jó lenne, ha egy kicsit szingli tudna maradni. De az ilyen emberek, mint ő, sajnos kapcsolatfüggők és elmondta, hogy ő tényleg az. Na, hát akkor viszont sokat nem fogok tudni segíteni neki. Mert akármennyire bírom is, én nem akarok kapcsolatot és főleg nem mennék bele egy ilyen komplikált helyzetbe, ahol valaki kilenc évig se veled, se nélküled kapcsolatban élt az exével….