A harmadik randinkon Max-al másfél órán keresztül sétáltunk az erdőben mínusz 3 fokban, a kutyáinkkal, akik meglepően jól kijöttek egymással. Csak beszélgettünk végig, semmi különös, aztán a három kutyival a csomagtartóban elindultunk felém, és ennyi volt, de amúgy jól éreztem magam. Úgy volt, hogy másnap is talizunk, de aztán úgy gondoltam, ez túl gyakori lenne…

Péntek este a városban ünnepeltünk Jan szülinapját, de én nem akartam inni, mert végül megváltozott a terv és nem mentünk tovább bulizni, akkor meg minek igyak… Ritkán fogyasztok alkoholt (már jópár éve így van hálistennek), de ha igen, akkor legyen miért, tudniillik, hogy fent tudjak maradni legalább hajnal háromig.
Öreg vagyok már na. Szóval csak éjfélig maradtam, nagyon sokan voltunk és amúgy egészen vicces is volt, aztán én együtt léptem le Leonie-val és Anne-val. Az este folyamán megtudtam valamit, amit bárcsak ne tudtam volna meg… Röviden a Gebietsleiterünk, (ő van a studióvezető felett eggyel) csúnyát mondott rólam a hátam mögött, ami amúgy önmagában nem lenne meglepő vagy számomra kellemetlen, mert olyan típus, aki a szemedbe nyalizik, meg Smalltalk, meg ölelés, ha nem vagy ott, akkor pedig, hogy te milyen lusta vagy, miért nem csináltad meg ezt vagy azt, miért mentél hamarabb haza stb. Tényleg kivétzel nélkül mindenkire panaszkodik. De amúgy én jól dolgozom, tehát nálam extra keresnie kell a csomót a kákán, de jól megy neki, viszont konkrétan leszarom. A többiek is megmondták, meg nekem is egyértelmű volt, azért nem vagyok a szíve csücske, mert én vagyok az egyetlen nő a cégnél, aki nem flörtöl vele. (Amúgy régen tényleg jó pasi volt, naggyon régen, az arca még mindig helyes, de el van hízva, mióta feleség meg kisgyerek van, sőt, igazából a Corona Lockdown alatt is be volt már rendesen zsírosodva.)
Na, de péntek este róla folyt kicsit a szó, hogy milyen alattomos meg hasonlók.
- Ja, és ahogy a nőkről beszél…Undorító. Totál tiszteletlenül és olyanokról, akik a cégnél dolgoznak, sőt nálunk a team-ben….- mesélte Jan.
- Nálunk??? Kiről? – kérdezte Leonie egyből.
- Áh, nem mondom, nem mondhatom el…
- Miért nem? – kérdeztük kórusban.
- Azért, mert itt ül közöttünk.
- ja jó, akkor mondd azt, hogy én rólam van szó. – szúrtam közbe. – Szóval, mégis mit mondott? Mostmár elmondhatod, hajrá.
- Szóval csak annyi, hogy te milyen kurvajól nézel ki és hogy mennyire fogna és…de totál alpári módon fejezte ki magát, több munkatárs előtt, annyira tiszteletlenül, hogy Jonnynak kellett közbeszólnia és leállítania, hogy ne beszéljen így rólad.
Na szuper. Ez egyébként az exemmel, Timmel szemben is borzasztó tiszteletlen, mert ők végül is munkatársak és sokszor látják egymást, mikor a Gebietsleiter megfordul ott az irodában….
Most ezek után hogyan éljem túl vele a hülye beszélgetéseket????
Mindegy, már amúgyis kész az önéletrajzom, szóval nézek munka után, eddig lazsáltam, mert nem hajt a tatár, meg a terem itt van öt percre és kényelmes, de azért mindennek van egy határa.

Szombaton egész nap úton voltam, mert egy csomó elintéznivalóm volt, aztán este nyolckor felvett Max és mentünk a Fahrlachi terembe edzeni, mert az nonstop nyitva van. Imádkoztam, hogy ne legyen a dolgozók között egy ismerős se, hát kettő is akadt… Remélem hétfőn nem arról fog beszélni az egész iroda, hogy egy sráccal voltam edzeni és beszálltam utána a luxusautójába, mert természetesen azt is pont látniuk kellett…. Huh, nagy levegő, nem érdekel, így is úgyis megtörtént volna ez előbb utóbb.
Na, de amúgy le kell szögeznem, hogy nem vagyok én már olyan fitt és üde, mint fiatalkoromban, így az este 9 óra utáni edzés már nem annyira nekem való. Utána elmentünk fagyizni és dumáltunk sokat, de még mindig kicsit olyan idegen meg feszengős a dolog, ez viszont normális és ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. És meg is csókoltuk egymást de még hogy, atyaúristen.
Csak annyit mondhatok, hogy wow. És, hogy órákon át tudtam volna csókolni haha.