Szóval, zajlik az élet, nem hiszitek el, de olyan személyi edzésem volt, mint még soha. Komolyan mondom, az emberek akkora gyökerek néha.
Na de a férfiak!
Ezt a fickót Felix-nek hívják, és 34 éves, ámbár véleményem szerint öregebbnek néz ki, kopasz és tiszta felfújt izom, néha úgy beszél, mint aki kokaint szívott. Nos, hétfőn odajött hozzám, hogy ő már mióta szeretne nálam egy személyi edzést.
- Nálam? Mit tudnék én neked tanítani, már bocs?
Hát, hogy neki van egy sérülése már évek óta, és nem tud vele mit kezdeni, mutassak neki rá pár nyújtó gyakorlatot.
- Először is, ha ennyire fáj, menj orvoshoz, én jól kiismerem magam súlyzós edzés, egészség és táplálkozás területen, de sérülésekkel nem foglalkozom.
- Azért egy pár nyújtó gyakorlatot tudsz mutatni, nem?
Na jó, szerdára bejegyeztem az időpontot, gondoltam, majd odaküldöm Jan-t, egyértelmű volt, hogy csak a számomat akarja.
Pechem volt, mert szerdán Jan nem volt ott. Jonny és Yannick viszont már készenlétben álltak, ha esetleg le kell ütni a pasit, mert valami oda nem illőt mond.
Csak letelt valahogy az az egy óra, mutattam gyakikat, amiket ismertem és ennyi, közben ő végig dumált és néha elkalandozott, megtudtam, hogy magánvállalkozó, mint konyhaséf, és hogy két éve szingli, azelőtt hét évig volt felesége de elváltak.
Boldog voltam, hogy letelt az egy óra, mehettem a dolgomra, de aztán jött fizetni a személyi edzésért. A mi termünkben írtó olcsó egy edzés, 35 euró, mielőtt fizetett megint teledumálta a fejem mindennel, de nem nagyon figyeltem mit zagyvál. Aztán egyszer csak benyögi: 35 Euró csak? Ez volt életem legolcsóbb randija.
Mire én: - „Bitte was?” Teljesen el voltam képedve, mondtam neki, ez nem volt randi.
- De lehetne. Úgyhogy küldök neked Instagramon egy követési felkérést.
- Ahhoz tudnod kéne, hogyan írják a nevem. Elég ritka itt Németországban.
- Már megtaláltalak, egy ilyen Disney kép a profilképed igaz?
Megkapaszkodtam az asztal sarkában, mert valóban az, aztán berohantam az irodába és kértem a fiúkat, hogy öljenek meg.
Ők is mondták, milyen undorító, igazi Stalker, Jonny felajánloptta, hogy kirúgja a teremből i, de erre nem volt szükség, mert később ugyanis írt nekem Instán, mire válaszoltam neki, egészen kedvesen, hogy nem érdeklődöm iránta.
Normális emberek megértik ezt. Majd meglátjuk.
Jan személyi edzése később is vicces volt, a képen úgy nézett ki a csávókám, mint valami rossz menekült, élőben végül nem volt olyan gáz, mert a haját legalább lenyíratta a kép készítése óta, annyira nem értett jól németül se. Mikor mondta neki Jan, hol van az öltöző, csóró egy tök random irányba indult egy vészkijárat felé, ahol ha kimész az ajtón és az becsukódik, kívülről nem jut vissza. Jan időben észrevette és utána futott, de amúgy jobb lett volna hagyni, had sétáljon ki valahogy az épületből, mert még azt is elvárta volna, hogy egyenként az összes gépet mutassa meg neki.
Ma összeütöttem egy Salted caramel Tiramisut. mert holnap péntek és minden péntek nálunk Sweet Friday, plusz Jan szülinapját is megüljük este. Amúgy bulizni akartam menni, de ilyen embertelen mínusz hat fok lesz, úgyhogy csak beülünk valahova, ahova nem kell kicsípni magunkat, valószínűleg nem is iszok, főleg, hogy szombaton Max-al megyünk Fahrlachba késő esti edzésre, meg vasárnap amúgyis fotózásom lesz. Szóval nem oylan nagy probléma, ha elhalasztjuk a táncolást.

Pár hete lettem szingli újra, és megfogadtam, hogy ezúttal az is maradok, méghozzá nem csak két-három hónapig, mint eddig. Konkrétan kapcsolatból kapcsolatba estem, amik sosem voltak rövidek, tehát minden alkalommal kitartottak pár évig. De most, hogy már ennyi mindent tanultam a kapcsolataimból, szeretném ilyen fejjel még jobban megismerni magamat és az emberek gondolkodását.

Elképesztő, hogy már több, mint öt éve Németországban élek, és néha utálom, néha imádom, ez ilyen se veled, se nélküled kapcsolat, pont, mint a hazámmal, Magyarországgal egyébként, úgyhogy azt hiszem, megérkeztem. Tekinthetem ezt az országot is otthonomnak. A munka által lett egy csomó barátom, akikkel eljárok mindenféle programokat csinálni, sokszor iszogatni vagy bulizni is, például most pénteken is megyünk és már tökre várom. Így, hogy egy edzőteremben dolgozom, nem nehéz jófej embereket találni.

Szóval, a lényeg, hogy lezártam egy igazából biztos, egészen jól működő, mindenféle veszekedés nélküli kapcsolatot és azóta úgy megkönnyebbültem, hogy el sem tudom mondani. Sajnos az elejétől kezdve más volt ez a kapcsolatom, mint a többi, mert nem igazán voltak erős érzelmeim és persze a későbbiekben sem lettek, tökmindegy ki mit mond, ez kamu. El lehet éldegélni valakivel így is, de szerintem ebben semmi igazi nincsen. Többször véget vetettem a kapcsolatnak, de ő sosem akarta elfogadni, sírt is néha, így aztán nem volt szívem otthagyni, ám az utolsót meglepően jól fogadta. Végre készen állt elengedni, hiszen ő is azt akarja, hogy boldog legyek.

Pár hét összezavarodottság után, mikor még szoktam az egyedüllétet, úgy döntöttem, itt az ideje végre belevetni magam a szingli életbe és randizgatni. Kajálni menni, sétálni, beszélgetni, csak lazán, semmi különösebb célt követni.
Az első srác, aki elhívott bowlingozni, egy Max nevű pasi, aki német, bár megfogadtam, hogy nekem több német nem kell, de hát nem is törvényszerű összejönnöm vele ugyebár.
Instagramon írt rám és tökjól eldumáltunk, ő is sportőrült és van két kutyaja, olyan nagyon messze sem lakik. Élőben mikor megláttam, hm, hát eléggé az én esetem, mert magas és tiszta izom, úgyhogy ennek eléggé örültem, mert előtte nem nagyon láttam róla kéepeket, A profilján csak az autóiról voltak fent képek, természetesen méregdrága BMW-k, mi más. Annyira nem értek a kocsikhoz, nem is nyűgöz le különösképpen, de az viszont igen, hogy nagyon gentlemen és ráadásul kicsit félénk is, hát annyira cuki, hogy behalok. Két méter magas, totál széles és félénk. Nyami.
A bowling maga vicces volt, természetesen nem játszottam szuperjól, de azért ő sem vert rommá. Utána mondtam neki, hogy ennék valami fagyikelyhet (így a tél derekán, de hát én már csak ilyen vagyok), úgyhogy rendelt nekünk kettőt és elkezdtünk mindenféléről dumálni. Esküszöm, nem sokmindenkivel éreztem magam ilyen jól, aki konkrétan egy idegen számomra.
Szóval az első randim így három év után nagyon pozitív csalódás volt, szerintem rendkívül szerencsésnek nevezhetem magam ebben a tekintetben. Egy másiks ráccal is írok, akivel egyébként már randiztam 2018-ban, mikor kijöttem Németországba, de csak 2-3x láttuk egymást, mert két és fél órára lakik innen kocsival. De azért néha néha írogattunk az éevek alatt, amúgy nagyon bírom és írtó vicces, az egyetlen, ami kicsit lelombozott vele kapcsolatban, hogy nem túl magas. Nálam azért magasabb, de az nem művészet, viszont nagyon jó teste van. Úgyhogy mindenképpen megérdemel egy talit, ha már öt éven keresztül kitartott.
 

Elérkezett pár három nap utána  második talink ideje Max-al, a bowling alatt megemlítettem neki, hogy kedden kipróbálok egy új fajta edzést nálunk a teremben, Hyrox felkészülést, olyasmi, mint a Crossfit, csak sokkal keményebb, mert 1,5 illetve 2 percig tartó gyakorlatok vannak, közte persze semmi pihenő, hiszen köredzés, és a súlyok is sokkal nagyobbak. Mivel ő boxol is az edzőtermi edzés mellett, mondta szívesen elkísérne és lenne az edzőpartnerem.
Hát így is lett. Csakhogy szegénynek már az első körben becsípődött a hátában egy ideg és utána csak szenvedett, de ennek ellenére is majdnem végig csinálta velem az edzést, ami tényleg nagyon kemény volt (én meglepődtem, hogy jómagam milyen szuper fitt vagyok), de szegény Max utána nem bírt szó szerint mozogni, olyan fájdalmai lettek. Próbáltam segíteni neki, lenyújtani, vagy bármi, de nem segített semmi. Azt mondogatta, ez olyan kínos, de hát mondtam neki, hogy megsérült, rossz mozdulat volt és előfordul az ilyesmi.
Ami igazából ciki volt, hogy Chris, az egyik srác, aki az edzőterembe jár hozzánk, szintén végig csinálta az edzést, csakis miattam. Párszor elhívott már kávézni, de még nem álltam készen semmiféle randizgatásra.
Aztán később elkísértem Max-ot a parkolóházig, azt mondta, holnap megy orvoshoz, de ha legközelebb lesz ilyen edzés, attól még szeretne velem részt venni rajta. Amúgy írtó cuki. És a kollégáim is szimpik voltak neki, ami nagy pluszpont, mert imádom őket. Tökjól motiváltak minket az edzés alatt. Iana barátnőmnek az elején be is mutatkozott, mire Iana rohant utána hozzám, mikor már Max öltözni volt: - „Ist er schüchtern?” (Félénk?) Mire én: - „Ich denke ja, ist doch so süüüüüß“ (Szerintem aha, miylen cuki mááár)
Mert amúgy tényleg az, két méter magas, izmos, jól néz ki, és félénk, ah megzabálom! Mire Iana mondta, hogy igen, tiszt édes, meg elég jól passzol, mert én pont az ellentéte vagyok a félénknek. (Túlzás amúgy, oylan nagyon őrült nem vagyok haha)
Szóval miután hazament, visszamentem még a terembe kicsit csacsogni Mehmet-tel a kollégámmal, (amúgy még munkaidőben voltam, de hát alig voltak), és Chris még mindig ott volt. Ő legalább túlélte az edzést – mondta kollégám, Jan. Jó, ez igaz, de most na, nem tehet róla szegeény Max, hogy becsípődött egy ideg. Chris azért megkérdezte, hogy hogy van az edzőpartnerem.
- Volt már jobban is. – feleltem.
- Nyílt itt nem messze egy szuperjó thai kajálda, van kedved enni valamit? Vagy ha nem most, akkor majd egy másik alkalommal?
Elgondolkoztam, amúgy ő sem néz ki rosszul, jó munkája volt, szuper sportos, vicces, táncol is, hát miért is ne. Szingli vagyok, sodródom az árral, beszélgetni, bowlingozni, együtt edzeni, kajálni menni még lehet na.

Igazából már régóta próbálom elfogadni, hogy nem illünk össze. Amikor te akartad, én nem voltam biztos magamban, nem akartam, de elengedni sem. Amikor én akartam a végén, te már nem. Tudom, hogy vannak érzéseid irántam, és egyszer meg fogod bánni, hogy elengedtél, de remélem, addigra én már rég túl leszek ezen az egészen, és boldogan élem az életemet, remélhetőleg valaki oldalán.

Mindenesetre hálás vagyok azért, hogy az életem része voltál, méghozzá ilyen sokáig. Valamiért sosem tudtalak igazán elengedni, és ennek volt oka is. Mert nagyon szerettelek. De nem működött, sok okból kifolyólag. Te ezt nehezebben láttad be, én valahogy mindig is tudtam.

De elengedni nehéz. Elveszíteni valakit örökre, ez mindig fájdalmas. De megtanuljuk együtt élni a fájdalommal. És én is boldog leszek majd.

Tegnap meg havazott, de ahogy lattam, Magyarorszaon is, tehat mindenhol idiota idojaras van. Annyira de annyira szeretnek egy olyan helyen elni, ami nincs tul messze (tehat nem pont Ausztralia) de megis melegebb eghajlat es enyhe tel van, peldaul Ciprus vagy Spanyolorszag. Remelem összejön egy oylan munka, ahol tökmindegy, hogy honnan dolgozom.
Az ujevi fogadalmaimnak csak egy resze jött össze (kevesebb szocialis media, több valodi szocializalodas, uj emlekek gyartasa), de a napi meditacio vagy hogy minden egyes nap valamit tanuljak, az sajnos nem. Ujra elkezdtem az olaszt, es azt tökre elvezem is, de azert mindennap nem tudtam tanulni, valami erthetetlen okbol, hiszen munkaidöben sokszor semmi dolgom nincsen.
Meg mindig tulgondolom a dolgokat, legyen szo barmiröl, ami nem is lenne oylan rossz, ha kicsit dolgoznek a pozitiv mindset-emen.
Neha eltöprengek, vajon letezik-e olyan ember aki tenyleg illik hozzam? Talan igen, de idövel az is lapos lenne vagy ahogyan fejlödünk, megvaltozunk es mar nem is passzolna annyira.
Minden kapcsolaton dolgozni kell, de azt hiszem legbelül vagyom arra, hogy meg egyszer ugy igazan szerelembe essek. Tudom, bonyolult, es olyankor az ember elvakult, de ahhoz az erzeshez nem sokminden hasonlithato. Talan egyszer, talan meg ebben az evben eselyt adok majd ennek.
Ma jön az uj edzönacim az Oace-tol, mar annyira varom. Nem tudom, diakkent hogyan tudok megengedni magamnak havonta 1 uj edzöcuccot, aminek darabja 60-70 Euro, de a lenyeg, hogy valahogy mindig sikerül es ez olyan nekem, mint valami drog.
Az edzes nagyon jol megy es nagyon elegedett vagyok a formammal, igaz, mindent zabalok, amit csak tudok, nem telik el nap csokoladek es jegkrem nelkül, semmit nem vonok meg magamtol, es mivel ezek ellenere is igy nezek ki, büntudatom sincsen miatta.
Nem is ertem, hogyan elhettem anno napi 1000-1300 kalorian. Bar nem is neztem ki jol, az biztos.
Tökjo, hogy minel többet TUD az ember, annal jobban nez ki.

Iden valamiert elmaradt a korai tavasz es nagyon elhuzodott a tel, amit egyszerüen utalok, mar alig vartam a jobb idöt, hogy ki tudjak kecmeregni ebböl a depressziobol. Azt gondoltam, a hormonjaimmal nincsen valami rendben, de a legutobbi vervetel eredmenye teljesen normalis volt. Mennem kell meg ultrahangra meg egyeb tesztekre, mert valami csak nem stimmel velem, ha pajzsmirigy lett volna, az meg teljesen okes is lett volna, hiszen azt lehet kezelni.
Na de most tartok egy kis szüntetet a kivizsgalasban, hiszen nemsokara Budapesten leszek, ahol teljes ket hetet eltöltök majd. Alig varom, hogy megint annyit hülyeskedjünk a csaladdal. Repjegy es szallas mar kifizetve, visszafele meg nem foglaltam, mert spontan szeretnem eldönteni, meddig maradok.
Az utobbi idökben mindig szuperjol ereztem magam ott, es alig akartam visszajönni. Neha elmerengek, hogy tudnek-e vajon ujra ott elni. Jelenleg ugy erzem, hogy nem, de talan idövel majd valtozik a velemenyem, ki tudja.
Szokas szerint zajlik az elet, a munka nyugis halistennek, az egyetemmel is minden okes, sokat voltam anyaeknal Heidelbergben a korhazban, mert a kishugom sajnos veleszületett cukorbeteg es erre csak nem regen derült feny.
Egyre többet merengtem azon is, hogy a kapcsolatom javithato-e es arra jutottam, hogy igenis, de csak ha akarom. Es ez a nehez resz, hogy akarom-e, hogy müködjön. Minden egyes exem mindennel jobban szeretett, de en egyszer csak megleptem (talan ez abbol ered, hogy nem akarok helytelen döntest hozni es ugy jarni, mint az anyam). A legbiztonsagosabb szamomra, ha nem maradok 2-3 evnel tovabb egy kapcsolatban, nehogy komolyra forduljanak a dolgok. Valoszinüleg nem egeszseges ez a hozzaallas, de az is lehet, hogy cak siman meg elni akarok es nem vagyok az elkötelezettseg hive.
Pedig csak ugy repülnek az evek.
De ha latom, hogy valaki velem egykoruak/fiatalabbak meghazasodnak, gyereket vallalnak, akkor mindig az az elsö gondolatom, hogy Jaj szegenyek.
Az edzes egesz jol megy, neha meg midig csak amulok es bamulok, hogy a lapos fenekemböl milyen bomba hatsot sikerült csinalnom, kemeny edzessel, nehez sulyokkal, sok tudassal es sok-sok zabalassal (es igy is tiszta kockas a hasam). Szoval igenis büszke vagyok magamra.  Az a kedvencem, mikor a vendegeim ugy kepzelik el, hogy 2-3 honap mulva ugy fognak kinezni, mint en. Persze. Csak jopar evbe kerül.
Multheten igaz csak 3x sikerült edzenem, mert jo idö volt es inkabb kint lofraltunk, plusz hetvegen elmentünk egy magyar retro buliba, ittam alkoholt is, csekely mennyisegben, igazabol nem is ereztem belöle semmit, de azert orakig tancoltunk, egesz funny volt.
Masnap meg huslevest föztem es pakolast raktam az arcomra, utana pedig anyaeknal grilleztünk a teraszon es iszonyatosan bezabaltam, mint mindig. Anya sütött egy tortat (csak ugy) a piskota mezeskalacs izesitesü volt, a krem vanilia-mascarpone, fahejas alma es karamell reteg, az egesz puncs izu tejszinnel bevonva. Szerintem a legfinomabb torta volt, amit valaha ettem. a Malnas pisztacias is egy csoda volt, de ez! Mondtam is, a szülinapomra ilyen tortat kerek.